Eszter talált rá erre a maratonra, Kocziha Zoli küldött egy meghívót a fészen. Zolival még 2 éve a Transzbiharon tekertünk együtt 3 csodás, de nehéz napot.

Menyháza Debrecentől mintegy 200 km-re található a Béli-hegységben. Gyógyforrására a 19. században fürdőt építettek, környéken villákat húztak fel a tehetősebbek, kisvasút épült ki, ami fellendítette a helységet.Sajnos ez már mind a múlté, a fürdőépület megmaradt része romokban, kisvasútnak csak a nyomvonala látszik helyenként, a villák egy része viszont szépen felújítva ma is szállóként üzemel.

Az egész hely amúgy egy nagy szocreál az itt felejtett 2 nagy hotellel és egyéb kiszolgáló épületekkel együtt.

A maraton magyar nyelvű weboldalán nagyon lassan csorgott az infó.2 távra lehetett nevezni, 30km illetve 63km. Mivel minket ez a szikes nagy Hortobágy eddz, és kemények vagyunk, a 63-as távot választottuk.A meglepetés csak akkor ért minket, amikor a verseny előtti napokban felkerült a szintrajz… A hosszabb távra betolták a környék összes hegyét, így ki is jött egy 2630m-es szintkülönbség.

Sebaj, belevágunk. Úgy volt, hogy jön egy nagyváradi srác (Silviu) is, és akkor ők majd Eszterrel elbóklásznak én meg megyek, amit tudok. Silviu végül a 30km-t választotta, így úgy döntöttem akkor inkább kísérem Esztert, nehogy megegyék a medvék a hegyen.

Előző este érkeztünk, szállásunk a Mayumi panzióban volt. Fenséges J. Este még kicsit körbesétáltunk, megnéztük a romos fürdőépületet, Czárán Gyula emlékművet, és sikerült a nevezés papírrészét is elintézni, így elkerültük a másnapi sorbaállást.

A rajt helyi idő szerint 10-kor lett volna, de a nevezésnél még akkor nagy sorok kígyóztak,így vagy azért,vagy más ok miatt, de majd 50 percet csúszott! Nem volt valami jó, főleg, hogy 10-15 percekben adagolták a késést… Eszter közben megismerkedett a résztvevők egyetlen spanyoljával, mondván olyan spanyolos a feje, meg a mez is az rajta. Ugyan én mondtam, hogy bizti turis J.

Nem az volt, maga Miguel Lopez is szavatolta a nemzetközi mezőnyt  ;)  A” lassú” rajt  felvezető autóval indult ki a településről,egy műúton, ami később átváltott egy széles dózer útba. A mezőny itt már eléggé széthúzott mi maradtunk Kocziha Zolival, Eszterrel hátul, turistáskodni, no meg hát emelkedett is rendesen.

Pár km után viszont jött az igazi kaptató, egy kész siratófal, de nem ám egy-két száz méteres…, amolyan Bereczki Tibi féle JMit mondjak, a pulzusunkkal nem volt gond, amire kitoltuk a csúszós agyagos talajon. Ezután már jöttek a kitekerhető részek, majd a 13. km környékén megkaptuk egy itatópont után a rövidtávosokat. Nem unatkoztunk, Eszter már néha ingerülten terelgette maga előtt a román amatőröket J. Volt egykét izgalmas lejtő, óriási mászások és szép mezőkön is tekertünk keresztül. A táj gyönyörű volt. Itt is kialakult az a kis csapat, akikkel együtt tudtunk haladni,szegények néha a pokolra küldtek, amikor ellógtam és utána a kaptatón meg fotózgattam. A pálya legizgalmasabb részét(legalábbis nekem J ) a rövid távos kör befutója előtti egykét km hozta meg, a maga 3 felkiáltójelével, és a román pályabiztosító bősz magyarázatával. Az egészből persze semmit nem értettem, csak annyi biztos volt, hogy itt figyelni kell. Hát kérem… itthon nem is raknának be ilyen pályarészt, főleg nem rövid távosoknak, vagy ha mégis, akkor 10 halálfejjel meg mentőhelikopterekkel. Egy az egyben egy dh szakasz, de abból sem a lájtosabb verzió, ha nekivágsz nincs leszállás, segged a hátsó keréken, és imádkozol, hogy ne előzzön meg J. 20 méterenként emberkék, egy részük a vérszagra gyűlve, más részük menti, akit kell, fák jó pár helyen kiszivacsozva.

Amikor úgy érzed, túljutsz rajta vár a palló, de nem a visegrádi féle leszállópálya, ááá egy laza 1-1.5 m széles, a lejtése meg az úristen kategória. Természetesen a fotós is ott villant rád J. A 8-as alakú pálya első fele letudva,szerencsésebb rövidtávosok ezzel épségben be is érnek. Mi nekünk meg indul a következő hurok jó szokás szerint megint egy 2 km-es siratófallal, patakátkeléssel. Eszter itt már nagyon romon volt, otthonról is úgy jöttünk el, hogy gyomra egész héten rakoncátlankodott, beutaló megvan, csak hát el is kellene jutni.. A siratófal sikeres feltolása után szusszantunk és mivel lett volna még hátra legalább 10-12 km mászás, inkább visszafordultunk a célterület irányába. Lefele gurulva az a maroknyi ember, aki még kijutott a 2. körre csak lesett, hogy száguldunk velük szemben, nemzetközi nyelven tájékoztattam őket helyzetünkről és beestünk a célterületre. Itt Silviut megkértük szóljanak már, hogy itt vagyunk, nehogy utána a pályán keressenek minket. Megettem a gulyást, ami jó volt jól esett, és nem sokkal később feltűnt újdonsült nagyváradi barátunk, Imi, aki elmondta, hogy a csúcs megmászása után mondták neki, hogy most kellene belehúzni, vagy leterelik a pályáról. Mivel ő is topon volt, visszafordult, utána meg már a pályabírók visszafordítottak mindenkit. Így mi is, ha továbbmentünk volna, sokat már nem tudtunk volna a pályából teljesíteni.

Keserű szájíz nem maradt, a hely csodás, pálya élvezetes, jövőre remélem ismét ott állunk a rajtnál.

Érdemes több napra kimenni,jókat lehet a környéken túrázni.

Soma