Események
Legfrissebb hírek
2014. május 20.
Facebook elérhetőség!
2012. február 20.
Köszönjük!
2011. május 22.
Vasúton,vasaddal,vízhez...
2011. február 5.
2011
Legfrissebb cikkek
2018. március 27.
Primavera Trail Race
2017. október 14.
Galya 50
2017. szeptember 1.
Transilvania Bike Trails
2017. július 31.
Casoaia Bike Run&Fun
Probikers Bike Maraton 2014



2014. április 16.
Probikers maraton 2014 Paleu
avagy  ebben az évben tényleg fogunk biciklizni

Tavaly a korábbiakhoz képest keveselltük, amit mentünk, így már januárban a versenynaptárt lestük. A márciusi Tarcal XC után az első maraton a Probikers maraton volt Paleuban, a Nagyváradtól 10 km-re fekvő festői faluban.
Rövidtávra neveztünk, mert ezen a télen (sem) edzettünk semmit.  Az elérhető távolság miatt csak reggel indultunk. Robi (az elnöki feddés ellenére :D) hajnali kettőkor jött haza valami házibuliból, de becsületére legyen mondva, 1. nem ébresztett fel bennünket 2. felkelt időben.  :) A GPS is működött
GPS

GPS

, így másfél órával a rajt előtt megérkeztünk. Sorba álltunk, beszélgettünk, csak kényelmesen mindent, van még idő!  10 perccel a start előtt ébredtünk, hogy a hosszú már elrajtolt, mindjárt mi következünk! Gyors öltözés, szerezzünk vizet a kulacsba, kinél van a kocsikulcs, menjünkmááár. Rajtunk kívül már mindenki beállt, mi persze udvariasan hátra, 3 perc a rajtig. Csipisz „Anyuteálljálelőredobogóértmész, Papóteismenjetekmár!!” noszogatására aztán mégiscsak előrébb soroltunk, 1 perc a rajtig, „ügyeslegyélvigyázzmagadra”, RAJT!  Vacakolás, első kanyarban első nagy bukás, mit csinálnak ezek itt, egyáltalán miben esett el, végre kikerültük, hajtás! Mire rendesen nekilódultam, Soma elhúzott, az élboly alig látszott. Az előrébb elrajtolt lányokat az első pár kilométeren elhagytam, próbáltam annyi előnyre szert tenni, hogy ha meg is kell állnom valamiért, ne tudjanak visszaelőzni. Első mászás, szintkülönbség első kb. egyharmada letudva, ekkor még csak reméltem, hogy nem hagy el engem a félórával későbbi rajtra számítva túl későn felfalt tortaszelet.   Kellemes lefelé gyönyörű tájon, torta bennem, erőgyűjtés a második nagy mászáshoz. Kicsit sokalltam az aszfaltos részt, a táj szépsége és a ragyogó napsütés viszont a nyílt pályaszakaszokról volt élvezhető. A gát utáni villákat csak utólag, képeken csodáltuk meg, én inkább azt lestem, a hatalmas kutya vajon ki tud-e jönni a kerítés mögül.. (nem tudott :) ). Hosszú erdei szakaszok, single track részek, kétnyomos utak váltakoztak, a nagyobb felfelék jutalma mindig hajrás lefelék voltak, pályajelölés benézhetetlen. A táv kb. kétharmadánál vidám ordítással megelőzött Csipisz, a többieket egyszer sem láttam. Egy itatópont volt, nem álltam meg, nem akartam kizökkenni a ritmusból, még lötyögött egy kevés rémséges kólaízű Isostar a kulacsom alján. Zselé volt a zsebemben, de arra nem volt szükség. Hamarosan feltűnt egy templomtorony, gondoltam, lakott terület közelében vagyunk, nem lehet messze a cél. Itt volt egy kis „meglepi”, egy aszfaltos mászás; kibírható volt, de volt, aki itt kezdett leszakadozni abból a kis csapatból, akikkel szinte végig fej fej mellett haladtunk. Megittam az utolsó korty borzalmas löttyöt, azaz előbb percekig a számban volt: kiköpni nem akartam, lenyelni nem bírtam, megütött volna a guta, ha épp a vége előtt hányok. A templom tornya persze még egy másik településé volt, de amint ezen áthaladtunk, hamarosan valóban látszott Paleu és a rajt-cél terület épületeinek piros tetői. Innen már nem tűnt soknak a célba gurulás, csak már iszonyatosan szomjas voltam…  Mire beértem, Soma benn volt 24 perce, már elővette a fényképezőt és várta a csapatot. 5 perccel előttem futott be Csipisz, megkaptuk a finisher érmet, „Mindenki bajnok!” üvöltötte Csipisz :)  Beértek sorban a többiek is: István, Robi, Kata és Döme. A kocsiból kivettük a kajajegyeket, egy óra múlva hozták is a húsos tésztát gondosan dobozokba csomagolva, állítólag finom volt. A honlapon meghirdetett tombolasorsolás valami miatt elmaradt, de így is jól járt mindenki, hiszen a rajtcsomagban jó póló és finom rágcsálnivalók voltak, a finisher érem is nagyon jó. Etele is gondos szervezőnek bizonyult, a beérkezőket megkérdezte a tapasztalataikról, főleg a pályáról, mert neki a kijelölésben volt feladata.
A maraton egyenlege: gyönyörű erdőszakaszok néhol mély nyomvályúval a keskeny tekerhető sáv két oldalán, néhol beleszáradt patanyomoktól rázós részek, meredek mászások, ragyogó idő…  vidámabb tekerést kívánni sem lehetett volna erre a napra :) Somával harmadikok lettünk a saját kategóriánkban (RACE 40-49 M és RACE 30+ F), kaptunk kupát (Soma kék-aranyat, én piros-aranyat), bringás lámpákat, Soma egy nyerget, én meg markolatot és 3 liter 100% bio almalevet. Külön örültünk, hogy Soma megelőzte azt a nyíregyházi versenyzőt, aki Tarcalon előtte beérve második lett :)
Az eredményhirdetés után Istvánék siettek haza, mi hárman pedig (Soma, Robi és én) - miután sikerült mégis beindítani a Ladát :D – elgurultunk Nagyváradra, hogy körbebiciklizzük és megmutassuk Robinak is azokat a helyeket, melyeket ősszel esőben, dideregve látogattunk végig. Megnéztük a Holdas templomot és a Fekete Sas Palotát, körbejártuk a még mindig felújítás alatt álló vár látogatható részeit, Robi rengeteg képet csinált.
 Esteledett, amikor elindultunk hazafelé. Útközben arra gondoltam, remélem, valóban így telik majd az egész évünk :)
Eszter

Eredmények:
Soma 3. 1.36'
Csipisz:   18.  1.55’
Eszter: 3. 2.00'
István:    30.   2.11’
Robi:       39.   2.12’
Kata:        9.    2.16’
Döme:     48.  2.25