Probikers Bike Maraton
Hegyközpályi, 2014. április 13.

Elérkezett a szezon második versenye. Ezúttal a szomszédos Romániába, Helyközpályiba látogattunk el. Reggel 7 órakor, 2 autóval és 7 emberrel indultunk útnak.

Szerencsére a GPS-ünk nem mondott csődöt így könnyen megtaláltuk a verseny központját a helyi sportcsarnok mellett. Az első meglepetés akkor ér, mikor felmérem az ellenfelek gépparkját. Volt egypár "nyálcsorgatós" paripa. Rövid sorbanállás után megkaptuk a startcsomagot, benne egy pólóval (a gép mindenkinek S-est dobott), egy kis csokival na és az elmaradhatatlan kajajeggyel. Itt még megemlíteném a nevezési díjat ami 30 RON volt. Igen, szinte hihetetlen hogy csak 2100 Ft. Rajtszámból most a 355-ös jut.
Jöhetett a kerók összerakása, öltözés, bambulás és már csak 10 perc a rajtig. Helyfoglalás az utolsó sorok egyikében (innen szép nyerni!), aztán a "feszült" várakozás. Soma és Eszter a dobogós helyek reményében kicsit előretolakszik, mi ráérünk. Aztán már jön a is a rajt.
Csipisz elhúz, aztán kicsivel később István is mellettem van. Felvettem az ő tempóját, az emelkedőt együtt gyűrjük le. Az első lefelén viszont sikerül leszakítani. Itt kissé beragadtam egy csoport mellé, a pálya ezt a részét a a verseny végére hagytam volna. Nagyon élvezetes kis szakasz volt. Következik a mászás, ami főleg aszfalton megy. A gáton átbukva gyönyörű villák sorakoznak, megy is a bámulás. A pálya változatos, folyamatosan váltogatják egymást a mászások és a pihentető gurulások. Utóbbit élvezem, előbbin szenvedek. A táv felénél frissítőpont, iszom egy pohár vizet, eszem egy kis banánt. Aztán jön a pálya legjobb része, egy fantasztikus lejtő. Szerencsésen kikerülöm a perecelőket, így egyedül élvezhetem a száguldást. A legjobb rész után jön a legrosszabb. Egymás után 2-3 egynyomos mászás. Kétszer is megállok egy kicsit falatozni. A második alkalmával István utolér és innen együtt haladunk tovább. Erőm már/még itt sincs, de próbálok tapadni. Mikor meglátom a Helyközpályi táblát már örülök, hogy itt a vége. Gyanús volt, hogy még csak a 31 km-nél járunk, de betudtam annak, hogy biztos rosszul állítottam be az órát. Sajnos nem lett igazam és jött még egy jó kis aszfaltos mászás. Itt még tartottam a tempót Istvánnal, de az utolsó emelkedőn végleg elfogyott a szufla, kedves Sporttárs is lehagyott. Az utolsó lefelén még sikerül kicsit faragni a hátrányból és mindössze 78 másodperccel érkezem István után. Eszter, Soma és Csipisz már kipihenve vár minket. Hamarosan Kata és Döme is megérkezik. Leheveredünk az árokba és itt várjuk az ebédet. Megérte, nagyon finom pörkölt érkezik előre kiporciózva.
Az eredményhirdetésre megéri várni. Eszter és Soma megint a dobogón végez, mindketten a kategóriájuk harmadik helyét szerzik meg. A megérdemelt kupák begyűjtése után összepakolunk és míg Istvánék hazafelé veszik az irányt, mi úgy döntünk megnézzük Nagyváradot. A városba érve leparkoltunk és keróval indultunk felfedezni a várost. Először a Holdas templomot nézzük meg. Az óraszerkezet alatt helyezkedik el egy három méter átmérőjű fele fekete-fele arany színűre festett gömb, amelyet egy szerkezet úgy mozgat, hogy a gömb mindig a valóságos holdképet mutatja. A szerkezetet, amely még ma is működik 1793-ban készült el. Megnéztük még a Fekete Sas palotát, majd a vár felé folytattuk utunkat. Ott épp felújítás zajlik, de mi azért megpróbálunk belesni. Nem várjuk meg a biztonsági őr érkezését, gyors fotózás után távozunk. Aztán pedig sétálunk egy hatalmasat a vár körüli parkban. Kezd is sötétedni, mire a Ládához érünk az eső is csepereg, ideje indulni.
A hazafelé úton sikerül elbóbiskolni, de szerencsémre drága unokatestvérem bekanyarodik Hajdúbagos felé, így nem kell még hazatekerni is.

Ismét ki lehet jelenteni, hogy egy nagyon jól szervezett versenyen vehettünk részt, a hazaiakhoz képest nevetséges áron. A pálya tetszett, változatos volt, élvezetes lefelékkel és egy kicsit több erőnléttel könnyebben teljesíthető emelkedőkkel.

A következő megmérettetés a Zilah Maraton lesz május utolsó napján. Csak halkan súgom meg, a nevezési díj hasonlóan "magas" lesz, szóval gyertek, menjünk minél többen!

Robi