XIII. Specialized Szilvásvárad maraton
                                         Egy „furcsa maraton”

2014 Május 25.-én reggel a családdal megérkeztünk Szilvásváradra a Top maraton sorozat nyitóalkalmára. Mondanám, hogy érdekesen indult a nap, hiszen Egertől kezdve esett az eső, de ilyenkor szokták mondani, hogy Szilvásváradon ez nem ritkaság… ?
Végül meglepetésemre Szilvásváradon már nem esett az eső. A polgárőrök betereltek minket egy nagyon király parkolóhelyre konkrétan közvetlen a kerékpármosók mögé. Gondoltuk biztos fogják értékelni mikor elindulunk haza, de semmi probléma.
Hol elborult az ég, hol pedig sütött a nap ezerrel fogalmam sem volt, hogy mit kellene felvenni, hosszú, vagy rövid, vagy valami köztes… Végül úgy döntöttem, hogy bevállalós leszek, és rövidbe nyomom. Szerintem jól döntöttem, mert végül végig sütött a nap, ami különösen furcsa volt ezen az eseményen.
Ami furcsa jelenség szintén számomra, hogy 2013 óta nem indulnak együtt a távok, amit sokan értékelnek alapvetően, ennek ellenére úgy gondolom, hogy régen hangulatosabb volt.
Rövid távon indultam, ami 33 km-t jelentett és bő 600 m szintkülönbséget foglalt magába.
Legfőbb célom az volt, hogy a tavalyi eredményemen javítsak, amit szakadó esőben teljesítettem 2:50 perc alatt. Bár hozzá kell tenni, hogy akkor ültem először montin tavaly.
Idén viszont valamicskével sikerült többet mennem, és egy sikeres egyesületi nagyváradi Pro Bikers maraton után jobb erőben éreztem magam.
Az első 11-12 km egy klasszikus emelkedő félig aszfalt és félig dózer úton, ennek során már éreztem, hogy jobb erőben vagyok, mint tavaly. Nagyjából elmondhatom, hogy sok embert sikerült megelőzni felfele, és átjárt az a boldogság, hogy nem lesz ez annyira szenvedős.
Az emelkedő végére kicsit éreztem, hogy görcsöl a jobb lábam, de ki kell jelentsem, hogy a legjobbkor jött az első lefele a Csalánostól Nagy-mezei őrházig. Az-az igazság, hogy itt az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt éreztem, hogy teljesen másabb volt az új vázzal menni. Sokkal nagyobb nyugodtsággal mentem lefele, és mintha azt éreztem volna, hogy nem pattogok annyira. Lehet ez lesz még a segítségem, hogy a jövőben bátrabban eresszem. Utólag is köszönöm elnök Úrnak a segítséget az összeépítéshez.
 Innentől kezdve lehetett érezni, hogy az elmúlt napokban esett az égi áldás bőségesen, és volt is egy kis sárdagasztás. Szerencsére mindenhol el lehetett menni, tehát nem volt probléma. Nagyjából itt is elmondhatom, hogy többségében inkább előzgettem az embereket, pár kivétellel.
Az első, illetve egyetlen frissítő (16 km-nél) előtti lefelén viszont sokan visszaelőztek, ami kifejezetten zavar. Idegesített, hogy felfele jobban bírtam ezeknél az embereknél, viszont ők meg jobban voltak lefele.  
Frissítőnél egy gyorsabb kajálást nyomtam, a rajtcsomagban kapott energia gélt is megettem/ittam, és tele voltam ambíciókkal, hiszen láttam, hogy 16 km-nél járok és 1:15-t mutat a stopper. Na, mondom minden adva van ahhoz, hogy javítsak a tavalyi időmön.
A frissítő után egy emelkedő következett, amely az Olaszkapu irányába ment, és a Vöröskő-bércig tartott. Ez nagyjából 25-26 km-ig tartott. Még mindig próbáltam kitartóan, de egyre inkább lelkesebben, mint erősen menni, és pár embert még itt is sikerült előzgetni. A Vöröskő bérc utáni 6-7 km-es lefele már a rajt-cél területig tartott. Ekkor mutatott az órám 1:50-t, nagyon boldog voltam, ebből számomra egy jó idő lesz, éreztem is, hogy haladok, a keró is dolgozott rendesen.
A lejtőn viszont kis híján agybajt kaptam, az összes ember, akiket felfele előzgettem, folyamatosan visszaelőztek lefele. Pedig alapvetően azt éreztem, hogy haladok, de ezek szerint még mindig sokat kell fejlődni. Aminek viszont örülök, hogy ezen az utolsó szakaszon sok ember kapott defektet, és ezt szerencsére megúsztam ?.
Végül 2:07 alatt teljesítettem a távot, az utolsó 7 km-t leszámítva elégedett vagyok magammal, és boldog vagyok, hogy bő 40 perccel sikerült a tavalyi időmön javítani. Boldog vagyok, mert van egy nagyon király bicajom is, lesz ez még jobb is.
Felnőtt férfi kategóriában 49. lettem, mintegy 72 indulóból, Legközelebb Bükk maratonra megyek majd szerintem fő cél, hogy a középmezőnyhöz közeledjem, majd meglátjuk sikerül-e.
Köszönöm, hogy elolvastad! Szép napot kívánok!
Döme