Augusztus 10. Crater XCO....
Eljött....
Készültünk....
Épségben megúsztuk....
Nyertünk....

Idén 4. alkalommal rendezte meg a Velosport Oradea Betfia mellett az xco versenyét. Debrecenhez nincs messze, lendületes jó pálya, így már nagyon vártuk. Előző évben "felkészületlenül" vágtunk neki a 3 körnek, volt is nagy pislogás a pályán :) . Nem egy egyszerű kis "hoppletekereméskész" nyomvonalvezetése van, egy jó adag izgalmat is beletuszkoltak. Letörések, sziklák, ugratók... tele finomságokkal :) . Most egy héttel a verseny előtt már kimentünk Eszterrel - Entével meg szerdán - pályát bejárni. Enté kérdezte is, hogy érdemes-e kimenni, hát érdemes volt. István a verseny előtt a 3 körért kiautózni kérdést tette fel, utána már úgy nyilatkozott, hogy bőven elég volt neki, de azért még szívesen kijönne gyakorolni/fejlődni.
Pálya 90%-ban a tavalyi nyomvonal maradt, de mivel idén nem volt DH verseny, így egy nyomvonalát beletették az xc versenybe.
Reggel már 5-kor elindultunk, hogy aki nem tudott kimenni, illetve nem volt tavaly legalább lássa, hogy mire számíthat. Betfiába elsők között futottunk be, kerókat összeraktuk, felvettük a rajtcsomagot.
Rajtcsomag: na ez a másik, amit itthon nem tudom, miért nem lehet megvalósítani, akármilyen nagy versenyen sem, nemhogy egy ilyen "kis" XC kupán. Tavaly egy jó minőségű mezt adtak, idén egy mellényt a Bellotto támogatásával. A nevezési díj meg nem lehúzás  kategória. Ez van, itthon sajnos.....
 Folytassam:
elindultunk pályabejárásra, a szervezők figyelmeztettek, hogy csak óvatosban, tegnap már volt egy kéztörés... Eleje indul egy enyhe mászással, majd jön a "PIZZA", ami egy nagy víznyelő. Egyik végén belevágódsz, aljában már 40 körül vigyorogsz, és ha jól csinálod, ki is érsz a tetejére némi tekeréssel. Ezután egy élvezetes hullámvasút következik, frankón kidobós, majd egy gyors rész a "PITON"-ig. Egy sziklás rész tetejéről kell aláereszkedni, végén fordító, mászás. Itt van az első "csirke út", ki lehet kerülni egy hosszabb nyomvonalon. Kell hozzá némi gyakorlat, hogy az ember lejöjjön, én sem eresztettem le tavaly itt. Innen egy kis gyors egynyomos lejtő, majd egy hosszabb mászás. Elérkezünk az erdő mondhatni legtechnikásabb részéhez, kezdve egy legurulással egy sziklán, majd egy gyökeres részen (chicken line 2), épített kanyarokon keresztül a DH pályára. Itt van egy AKKORA letörés...azt mondtuk itt nem lesz ember aki lejön cc keróval. Volt. Innen  hosszú mászás a pálya tetejéig, majd ismét egy kis hullámlovaglás. Rövid lejtő, és kint is vagyunk a kőbánya tetején. Már csak le kell ereszkedni az egynyomos, jó köves kis részen és máris a célban vagyunk. No ez háromszor nekünk véneknek, ifjak 4, elit 6 kör. Levi vigyorgott a pályán, István, Robi szörnyülködött :)
Eljött a rajt, a nap százágról sütött, nem lehetett rá panasz. Levi az elejével meglódult, én óvatosabban utána. Első kis egynyomos emelkedőnél már be is gyűlt a mezőny, de úgy voltam vele, hogy utána úgyis tisztul a következő mászásoknál.
A pizzába már viszonylag nyugisan tudtam beengedni, a pitonnál sem nyaltam el :) . A szerdai pályabejárásnál volt egy bukfencem is, így azt a részt kihagytam, a DH-s résznél is chicken line, bár nagy meglepetésemre volt egy-két emberke aki levágtatott a majd függőleges letörésen. A felfelén gratuláltam is nekik, erre mondja hogy ő DH-s és a felfele nem is megy úgy neki. Ott is maradt mögöttem. A kőbányához levezető kis ösvény már jól szét volt fékezve, nézni kellett a megfelelő nyomot, hogy biztonságosan, no meg gyorsan leérjek. Második, harmadik kör tök nyugisan ment, nem kellett izgulni úgy a versenytársak miatt, mint tavaly. Valaki kiáltotta a 2. körnél, hogy első vagyok, de én a 2. helyre tettem magam, és így is lett :) .
Befutottunk mindahányan épségben, ki jobban, ki kevésbé fáradtan, de mindenkinek ott volt az elégedett mosoly a szája sarkában. Kis heverés, és következett a gyerekfutam, ahol Eszter kislánya Dóri és István kisfia Balázs indult.
Dórit kicsit bátorítani kellett, de megjött utána a kedve, Balázst meg visszafogni, hogy ne idő előtt törje össze magát vagy mást :) . Apját már előtte ápolták a mentőben :D (na jó,csak egy felszakadt vízhólyagja volt a sarkán).
Elég sok kis lurkó vágott neki, 2-3 kört kellett teljesíteniük a gyerekpályán. Mindketten a dobogó 3 fokára tornászták fel magukat, grat nekik :)
Robinak még hátravolt egy Hajdúbagos-Álmosd mérkőzés, így hazafele befordultunk Bagosra és végigszurkoltuk a meccset, amit megnyertek 4-2-re.
Szépen zártuk a napot.
Soma.