Még tavasszal neveztünk a Zilahi maratonra.
Első időpontja május lett volna,de a szervezők bizonyos nehézségek miatt áttették a rendezvényt
 augusztusra. Kicsit bosszantott a dolog, volt benne jó is rossz is. Én az elit távra neveztem,
 úgy gondoltam legalább addig felszívom magam. Időben jelezték (nem úgy mint a gyalui maratont, amire végül nem is mentünk), és ha nem felelt meg a pénzt is visszautalták volna. Maradtunk.
 Augusztus 23-án hárman ültünk be a "világjáró Ladába": Eszter, Robi és én. Hozzánk(Debrecen) 140 km-re esik,nincs vészesen messze, ha itthoni hegyekbe akarunk tekerni, akkor is autózunk ennyit.
 Indulás 5-kor, határátkelőnek az ábrányi, létai még nem nyitott volna ki. Az út nagyon szép, bár
 Margita után helyenként az útminőség...ladás :) . Zilahra időben érkeztünk, a városban bolyongtunk egy kicsit a Bradet park megtalálásával, a Google máshova tette mint ahova pl a bingóárus néni irányított. Végül a forgalomban rátapadtunk egy bringákat szállító autóra, remélve, hogy ő is odatart. Így is lett. Leparkolás, nevezés elintézése, és még volt majd 2 óránk a rajtig. Robi némileg sz..r állapotban levő bringáját feltuningoltuk működőképesre, kényelmes beöltözés, kis bemelegítés, rajt elfoglalása.
 3 táv volt, 15 km 370m szint, 47 km 1470m szint, és 64 km 2010m szinttel.
 Eszter, Robi közép(Race), én hosszú (Elite) távon.
 Már a rajt felsorakozásánál is látszott a táv elnevezés. Eliten a társaság nagy része borotvált lábú , húúdeprofi emberke, a hozzáillő XTR/karbon kerókkal. Kevesen lógtunk ki a sorból. Rajtnál ez meg is látszott, az élmezőny úgy otthagyott minket, hogy csak a port szívtuk utánnuk (na jó az első emelkedőn még láttam őket :) ) Mindegy úgyis "csak" a letekerés volt a cél. Az első komolyabb ereszkedő után (3-4 km) érzem, hogy imbolyog a hátulja...Defekt. Úgy is volt. Megálltam egy eligazítópontnál, gyors szerelés, felütöttem volna, vagy tüske? Húzom a kezem a külsőben,megakad, de durván. Egy 100-as szeg! Gumi egyik oldalán be, másikon ki. Alig bírtuk kihúzni a külsőből a pályakoordinátorral. Belsőcsere, persze a mezőny el is zúg, még a közép nagyrésze is, de hát ez  ilyen. Örüljek, hogy eddig nem volt semmi. Innen már tényleg "nyugis" tekerés, a pálya behozta a tőle elvártat, őrült nagy mászások, izgalmas lejtők, számtalan patakátkelés. Az első itató is az egyik patakfüdős rész után volt, itt amíg tömtem magam, áttörülték a keróm, leolajozták...hmmm.
 A race-hez képest nekünk egy kicsit tovább kellett menni, illetve volt egy plusz kis hurok a pályán, így sokat tekertem másokkal is. A kis kunkor pl 720 m-ről lezúgtunk 580 m-ig, majd egy jó nagy  mászással fel 860m-re. Jólesett persze... :) . Utolsó ellenörző ponton mondja a srác, hogy innen már nincs nagy mászás, csak egy kicsi domb, begurulok a célba. Na ja. Alföldi ember vagyok én. A kicsi domb a rajtterületről is látható adótornyok egyikének a megmászása volt.. Befutottam jó fáradtan, Robi már a kocsinál pakolászott, Eszter a célnál várt. Élménymesélések majd eredményhirdetés.
 Mivel a kategóriámban csak ketten indultunk, így tudtam, hogy kiállok ismét a pódiumra. Vetélytársam 7 peccel ért be előttem így maradt a 2. hely, de ennek is nagyon örülök :)
 Összecsomagolás alatt Eszter kiderítette hol lelhető fel az étterem!, ahova a kajajegyünk szól.
Megtaláltuk, tudtunk kérni vegát is a babgulyás mellé. Telehassal meg nekivágtunk még megnézni a római kori települést Zilahtól nem messze, hogy egy kicsit turistáskodjunk is.
Mojgrád határában tárták fel Porolissum maradványait, így nem kell Rómáig menni kolosszeumért. Mivel kezdett cseperegni, no meg az őrbácsi is mondta,hogy maradhatunk egy kicsit de majd zárná a kaput, így sötétedéskor indultunk haza.
Szép, tartalmas nap volt, de ha jövőre is jövünk biztos, hogy csakis középtáv! :)

Soma