CRATER MARATON 2015
Az április-májusi versenysorozat utáni hétvégén jó volt nem biciklizni, a második hétvégén már hiányzott a tekerés. Az érettségi dolgozatok miatti négyhetes kényszerpihenő után végre eljött a nagyon várt Crater maraton :)
Az indulás reggelén úgy éreztem, felkelni sem bírok, nem hogy kánikulában biciklizni… a városi közlekedéstől eltekintve 1 hónapja, pontosan a Liman Bike Race óta nem ültem biciklin, a helyzetet tovább súlyosbította krónikus kialvatlanságom. Már mindegy, Levi meg Zotya beszervezve, menni kell… Az idén a Benvenuti cipőbolt újra támogatja a Velo Sport Oradea versenyeit, Nagyváradon a LOTUS bevásárlóközpont mellett elhaladva mondta is Soma, ide hazafelé belépünk… :)
Időben értünk Május 1. Fürdőre, rajtcsomagfelvétel és ismerősök üdvözlése után beöltözés, bringák összeszerelése – de jajj, Zoli külsői a kocsijában maradtak, slick gumival meg nem akart elindulni a versenyen, bár mondtuk neki, hogy ezen a pályán óvatosan végig lehet gurulni azzal is, legyen esze, kerózzon, ha már eljött. Soma próbált szerezni neki terepgumit, de nem volt senkinél tartalék, így Zoli maradt a rajt-cél területen, mi meg – jó román szokás szerint félórás csúszással – elrajtoltunk. A pálya a tavalyi volt, Május 1. Fürdőről fel Betfiába a kráterhez, pár kilométeres XC jellegű „bemelegítés” után rendes maratonútvonal. A melegítésről az időjárás is gondoskodott: a nyílt hegytetőn égetett a nap (már a rajt előtt 32 fok volt árnyékban), felüdülés volt bemenni az erdőbe a fák hűvösébe. Igaz, ott meg a naptól elvakulva másodpercekig nem láttunk semmit, de legalább felfrissültünk kicsit. Az első félórában hányingerem volt a fejemre tűző naptól, de rengeteget ittam, így kibírható volt. Ahhoz képest, hogy reggel még felkelni sem volt erőm, egész jól haladtam, egy percig nem éreztem különösebb fáradtságot. A kilométerórám hamar elment, fogalmam sem volt, mennyit tettem már meg, de nem álltam meg a mágnest igazgatni, nehogy kizökkenjek a ritmusból. A tavaly sáros-dagonyás pálya most porzott, jó gyors haladást tett lehetővé. A lefeléken, ha voltak az ember előtt, a sűrű porfelhőtől nem látszott az út, figyelni kellett, nehogy kőre, gyökérre száguldjon az ember. A felfelék mindenhol kitekerhetőek voltak, nagyon jól volt eltalálva a fárasztóbb és pihentető részek ritmusa. Az első itatónál megálltam inni és kulacsot feltölteni, a másodiknál már csak menet közben ittam egy pohát hideg vizet, tudtam, nemsokára látszanak a Betfia felett elterülő dombok, melyeket nagyon szeretünk. Áthaladva a Crater XCO szokásos rajt-cél területén és beérve a fák közé, ahol rendszerint piknikezünk azt hittem, már csak le kell száguldani a célba, de nem: gyönyörű kis erdei szakaszon vitt vissza a pálya a szokásos célhoz a fürdő területére. (Őszintén szólva erre a részre nem emlékeztem.)
Soma már 23 perce beérkezett, épp fürdeni készültek Levivel, mikor beértem. Fürdőruhát vettünk és lezuhanyoztunk a csapból folyó jéghideg vízzel, ami ezúttal nagyon jólesett, megszárítkoztunk a napon és mentünk ebédelni. Az eredmény nem volt kifüggesztve, de nem bántuk, remekül elbandáztunk az ismerősökkel, az árnyákos helyeken leheveredve beszélgettünk, mint egy vidám kiránduláson. (Az is volt amúgy :)) Meglett az eredmény, Somával felálltunk a dobogóra megint :) ő második lett M40+ kategóriában, én első F30+-ban, mivel nőknél itt nem volt 40+ (a második pedig szokás szerint Valentina lett). Az érem és kupa mellé kaptunk izraeli száraz kóser fehérbort meg ajándékcsomagot. Összepakoltunk, búcsúzóul hagytunk pénzt szervezőknél a Cratre XCO nevezési díjára. A kedvenc lángososnál ezúttal nem álltunk meg, mentünk a Lotusba Benvenuti cipőt venni :D
Hazafelé bementünk Hajdúbagosra, ahol Soma szülei sütivel meg hatalmas vödör cseresznyével jutalmazták a sikerünket. Mire hazaértünk, az első képek felkerültek netre.
Ismét megállapítottuk, amit már korábban is tudtunk: a Velo Sport versenyein ott a helyünk; szeretjük a profi versenyszervezés és a családias hangulat tökéletes szintézisét élvezni.
Este „ígymajdnemjönleabőrünk” felkiáltással bekentük magunkat valami napozás utáni izével és jókedvűen dőltünk ágyba, hogy reggel majd csöppet sem kipihenten, de annál vidámabban kezdjük a hetet.
Eszter

Az, hogy a pálya tavalyi volt….hát nem tom, voltak ismerős részek, de én amúgy itthon is sokszor vakon megyek, úgy kiabálnak rám, hogy „Szeva Soma, meg sem látsz?”.Szuper volt így szárazon, sokkal élvezhetőbb, mint a tavalyi dagonya :D
Vége előtt egy lejtőn el is tévedtünk a lefele száguldozásban, így mi mentünk +3-4 kilométert, de ez simán belefért  ;)
Dobogóra állásomkor a szpíker úgy nyilatkozott, hogy mi kibéreltük nálluk a dobogót :D Én mondom soha rosszab dolgunk ne legyen!
Levi a 4. helyre ért be kategóriájában, összetettben meg 6. lett nagy gratula nékie :)
Soma