Események
Legfrissebb hírek
2014. május 20.
Facebook elérhetőség!
2012. február 20.
Köszönjük!
2011. május 22.
Vasúton,vasaddal,vízhez...
2011. február 5.
2011
Legfrissebb cikkek
2017. október 14.
Galya 50
2017. szeptember 1.
Transilvania Bike Trails
2017. július 31.
Casoaia Bike Run&Fun
2017. július 6.
MTB Maraton Baia Mare
Szatmárnémeti XCO



2015. szeptember 7.
Crosul Viilor Satu Mare
Ismét egy verseny, amelyre idén mentünk először.
Józsi szólt pár hete, hogy szeptember elején lesz egy XCO verseny Szatmárnémetiben, meg kellene nézni. Hát nem kellett sokat kérlelnie, megszervezte az utat, a társaságot, beneveztünk. Végül ki sportsérülés, ki betegség vagy munka miatt lemorzsolódott, így – hajnali ötkor indulva - Józsival ketten vágtunk neki a kirándulásnak.
Már indulásunkkor csepergett az eső, mire odaértünk a kb. 120 km-re levő Szatmárhegy (Viile Satu Mare) településre, már esett rendesen. Nem igazán zavart, a többhetes kánikula után megkönnyebbülés volt a lehűlés. Amikor átvettük a nevezéseket, láttuk, hogy a 3,9 km-es pálya erdőben vezet, így ha tovább szakad az eső sem lesz elviselhetetlen. A kiírás szerinti 10.15-kor (román idő) elrajtoltunk. Érdemes volt figyelni a rajtnál, mert a pálya szinte végig single track volt, látszott, hogy előzni kevés helyen lehet majd. Nőknek 4 kört kellett teljesíteni, de már az első körön kialakult a sorrend: tudtam, hogy csak Naomi és Linda vannak előttem és nem is igen lesz más. Szuper pálya volt technikás részekkel, néhol igencsak csúszott: egyrészt a földből kiálló esőáztatta gyökereken lehetett elcsúszni – elég sok ilyenen kellett szűk és/vagy meredek helyen áthaladni – másrészt, a hosszú meleg miatti vastag porréteg teteje ázott meg és tette csúszóssá a por felszínét. Első körön két nagy bukás is volt előttem, szerencsére egyik versenyzőn sem bukfenceztem keresztül… A hirtelen lefelék után 90 fokban kanyarodó váratlan felfelék tették próbára a váltókat – a SRAM ismét kiállta a próbát :) A második körön hallatszott, ahogy újra szakadni kezd, már a fák sem fogták fel a vizet… a harmadik kör gyönyörűséges volt: hatalmas cseppekben hullott át az eső a lombokon, majd kisütött a nap és arannyá varázsolta a fák élénkzöld leveleit. Közben megelőztem jó pár második körét teljesítő versenyzőt, sokan már tolták a biciklit… ekkor már tudtam, a negyedik kört csak teljesítenem kell a dobogóhoz. Az utolsó körön végig abban reménykedtem, marad az eső-napsütés és a nemcsak a célkapu, hanem szivárvány alatt is átgördülhetek :) Itt már nagyon széthúzódott a mezőny, végig egyedül haladtam a pályán; nagyon kellemes volt zavartalanul gyönyörködni a természetben, de az az igazság, percekkel jobb eredményt lehet összehozni, ha az ember mögött ott liheg az ellenfele. Hamarosan beértem, a szivárvány nem jött össze, a dobogó igen :) Összetettben harmadik, kategóriában első lettem. Megvártam, hogy Józsi is befusson és mentünk a kocsihoz átöltözni. Mire megmosakodtunk és száraz ruhát vettünk, lehetett ebédelni. Külön köszönet a szervezőknek, hogy gondoltak a vegákra is, ezúttal én sem kellett szendvicset rágcsáljak egész nap. A húsos kaja babgulyás, a hús nélküli egy paprikás krumplihoz hasonló zöldséges valami volt; mindkettő ott, helyben főtt bográcsban és nagyon finom volt.
Délben rajtoltak a férfi 19-39 kategóriák, nekik 6 kört kellett teljesíteni. Sok román és magyar ismerőssel találkoztunk, és akiket itt ismertünk meg is nagyon kedvesek és közvetlenek voltak. Rengetegen jöttek gratulálni – nemcsak nekem, a többi kategória győzteseinek is. A szervezők személyesen bemutatkoztak, elmondták, második alkalommal szervezik ezt az XCO versenyt, a tavalyihoz képest kicsit módosítottak a pályán, remélik, tetszett stb… szóval nagyon barátságos volt a hangulat egész nap. :)
Míg az eredményhirdetésre vártunk, fel kellett vennem újra a csapatmezt, de kicsit elmentem a kocsitól. Jövök vissza, Józsi rám szól: szedd a lábad, már várnak a sajtószobában! Jót röhögtem, de Józsi csak erősködött, hogy ne hülyéskedjek, menjek már, ide jöttek a kocsihoz, hogy beszélni akarnak velem, valami interjú lenne, vagy mi. Persze, ide a kocsihoz, ne szívass már, ezt azért nem veszem be. Közben visszaértünk a rajt-cél területre, odalép a szervező srác: végre itt vagytok, ott a kamera, ezzel az emberrel kellene beszélgetni a versenyről, bemutatnak egy magyarul beszélő tévés férfit. Akkor álljunk ide és én kérdezek, te meg elmondod, milyen volt a verseny, jó? Nem kell levenni, a hátizsák maradjon a hátadon, így lesz jó, ahogy most vagy. Pár mondatot beszéltünk, felvették, két másik kategória első helyezettjét is megszólaltatták.
Következett a díjkiosztás, nem is akármilyen jutalmakkal! Első helyezettként 300 lei készpénzt és 150 lei értékű, a Loui’s Bike kerékpárboltban beváltható utalványt kaptam. A fából készült dobogót és az előtte elhelyezett, hegyibringást ábrázoló szobrot egy szatmárnémeti sporttárs faragta, akivel ráadásul szinte végig együtt tekertünk a pályán.
Mikor vége lett a rendezvénynek, elköszöntünk az ismerős bringásoktól. A szervezők odajöttek elköszönni, elmondták, mennyire örülnek, hogy eljöttünk a versenyükre és jöjjünk máskor is. Ilyen klassz pálya és szívélyes fogadtatás után nem kérdés, eljövünk-e legközelebb is.
Eszter

Kapcsolódó fórum
Kapcsolódó linkek