Téli Mátra 2016 - Az idei év nem csak a kerékprozásról fog szólni


Január utolsó előtti napján rendezték meg az idei Téli Mátra Teljesítménytúrát, melyen először vettem részt. Kis csapatunk reggel fél 5-kor vágott neki a közel 200 km-es útnak.
Az M-es távon a rajt hivatalosan 8:00-kor volt, de a már 7:30-kor útnak indulhattunk. A nevezés és az itiner átvétele rendkívül gyorsan megtörtént, látszott, hogy nem először rendezik meg ezt a túrát.
Mivel a társaságból rajtam kívül mindenki futva, kocogva teljesítette a távot így 100 méter után búcsút vettünk egymástól. Az első ellenörzőpontig a tumultus volt jellemző. A kis ösvényeken együtt haladt mind a 4 táv, előzésre nem nagyon volt hely, de a futók mindenképpen szerettek volna átlépni a sima túrázókon. Erről a részről egy nagyszerű film nagyszerű jelenete ugrott be akkor.

Az első kilóméterek erőnléti állapotom felmérésével teltek, valamit rájöttem hogy ismét túl sok cuccot vittem és túl sok ruhát vettem fel. Az első ellenörzőpontot Lajosházán állították fel, ahova egy jeges és meredek lejtővel való kimerítő küzdelem után érkeztem meg. A pecsételés után gyorsan levettem egy réteg ruhát amivel még nehezebbé tettem a táskámat. Épp hogy befejeztem az első szendvicsemet, amikor is érkezett a Nagy-patakon való átkelés. Az egykori híd pilléreire fektetett gerendák nem voltak túl biztatóak (vagy én voltam gyáva rámenni a csúszós gerendákra), így körülbelül 10 perc szöcskézés után egy jónak tűnő ponton átgázoltam a patakon. Szerencsére az új túrabakkancsom jól vizsgázott és tényleg vízálló. Sajnos a befolyó víz ellen nem védekeztem, így kicsit hideg lábakon folytattam az utamat a Nagy-patak völgyében még 2-3 patakátkeléssel megfejelve. De a cipő még mindig tartott. A 11 km-nél érkeztem a Vörösmarty fogadóhoz, mely egyben a következő ellenörzőpont volt.
Mindössze 3 km-re már a következő ellenörzőpontot értem el először az éppen kiszáradt Kőris-mocsarat elhagyva, a Pisztrángos-tó partján. Ezután következett a túra legkeményebb része a Kékesig vezető K+ majd K jelzésen. Már a Gabi-halála csúcsához vezető út is elég meredek volt.   Utána leszállt a köd, a látótávolság 10-20 méterre csökkent és a szél is feltámadt.  Itt éreztem először, hogy biztos jó ötlet volt-e 3 futóedzéssel a hátam mögött belevágni ebbe a kalandba. Nagy nehezen elértem a Kékest ], majd folytattam az utamat a sípálya melletti büfébe, abban a hitben hogy ott majd megkapom a következő pecsétet. Hát nem sikerült, így újabb 10 percet vesztettem mire megtaláltam a helyes épületet.
Ezen a túrán valószínűleg a Kékesen érzi először az ember azt, hogy igen meg fogom csinálni, mert innen már "csak" lefelé vezet az út. Igaz, hogy még 7 km volt hátra, minden jeges és térdig érő sár volt, de én is itt éreztem azt, hogy ez meglehet. Még mindig hatalmas ködben folytattam az utat lefelé a P3 jelzésen, egy-két biztonságosabbnak ítélt helyen már a kocogással is megpróbálkoztam. A cél előtt 4 km-rel találkozott újra az S és az M táv, így innen már nagyobb tömegben kellett megtenni a hátralévő szakaszt. A völgybe érve már a nap is kisütött, igazán kellemes idő kerekedett, így újfent kocogásra adtam a fejem.
Mátrafüredre érve a kisvasút sínein haladva értem a célegyenesbe, majd 5 óra és 30 perc után megkaptam az utolsó pecsétet is az itinerre. Itt is látszott a szervezők több éves tapasztalata, 2 percen belül a kezemben volt a kinyomtatott oklevél és a kitűző.
Megkerestem a többieket, és míg megvártuk az L-es távon induló Katát mindenki beszámolt tapasztalatairól élményeiről. Gyorsan elkészítettük a csoportképet a fotófal előtt majd fáradtan de boldogan veselkedtünk neki az újabb közel 2 órás hazaútnak.


Eredményeink (összetett):

126. Balogh Kata    7:35 (L-34 km)

46. Varga István     3:55 (M-25 km)

50. Szeiler Oszkár     3:56 (M-25 km)

73. Nagy Attila        4:18 (M-25 km)

165. Kovács Róbert    5:30 (M-25 km)