Események
Legfrissebb hírek
2014. május 20.
Facebook elérhetőség!
2012. február 20.
Köszönjük!
2011. május 22.
Vasúton,vasaddal,vízhez...
2011. február 5.
2011
Legfrissebb cikkek
2017. október 14.
Galya 50
2017. szeptember 1.
Transilvania Bike Trails
2017. július 31.
Casoaia Bike Run&Fun
2017. július 6.
MTB Maraton Baia Mare
MTB Maraton Baia Mare

2016. július 5.

Ezen a versenyen tavaly voltunk először, és annyira jól éreztük magunkat, hogy idén fel sem merült, hogy esetleg ne menjünk el. A lakás frissen festve, az egész életünk még dobozokban a nappaliban, de megvár: Nagybányára mennünk kell! :)
Már pénteken útra keltünk, hogy legyen elég időnk a nagykárolyi Károlyi kastély újbóli megtekintésére, a majd a rajtszámfelvételre, na meg a városra, mely tavaly (is) egészen elvarázsolt bennünket.
A ragyogó kisváros fő vonzereje a természeti környezet is lehetne: a főtérről bármelyik utcába benézünk, mögötte varázslatos hegyek emelkednek. A belvárosban hangulatos cukrászdák, kiskocsmák és templomok követik egymást, a pezsgő esti élet ellenére békés település. Mégis az itt élő emberek jelentik a legtöbbet nekünk. Személy szerint a nagybányai hegyikerékpáros egyesület, a Boneshaker a kedvenc csapatom: a vagányság, a jókedv és a fair play remek ötvözete jellemzi a csapatot. Jutka, kedvenc 30+ ellenfelem, aki utat enged, sőt biztat, ha felfelé jobban mászom, és nem sodor le a pályáról, ahol én óvatosan ereszkedem, ő meg a férfi sporttársakat megszégyenítve száguld a nyaktörő lefeléken (nálunk, Magyarországon enduro vagy DH kategóriában lenne érdemes indulnia); aki nevezésünket látva azonnal írt; aki sosem mulasztja el megkérdezni, milyen volt a pálya, hogy éreztük magunkat. A mindig mosolygó, hosszú, vékony Péter. Alex, aki alig tud magyarul, de minden verseny után megkérdezi: „Hogy volt?” Az „utánpótlás” kissrác, aki tavasszal azt mondta Somának: „Azért nem tetszik megismerni, mert tavaly még gyerek voltam, de már megnőttem!” <3 És persze kedvenc szpíkerünk, Dan Carpov, aki jókedvével és szellemességével emeli a rendezvények fényét szórakoztat minket egész nap – és aki a díjátadáskor helyesen mondja be a magyar dobogósok nevét :) Nem csak Nagybányán, hanem Kolozsváron és más rendezvényeken is gyakran találkozunk vidám lényével. Ő a nagybányai kulturális élet kulcsfigurája is: percek alatt elintézte, hogy zárás után felengedjenek bennünket a Szent István-toronyba, a városról szóló könyvvel és DVD-vel ajándékozott meg bennünket, majd biztosított: „Ha bárhová nem engednének be benneteket, mondjátok, hogy Carpov barátai vagytok, ha ez sem elég, mutassátok meg a névjegyemet.” Nem mellékesen még VW bogara is van :)
Hát ilyen emberek lakják Nagybányát.
A verseny szervezését is a profizmus jellemzi: színes-dizájnos, névre szóló rajtszám, klassz maratonos póló, pontos rajt, hibátlan pályajelölés és frissítés. A pálya menti sziklákon nem csak a tájékoztatást szolgáló nyilak és halálfejek kísérik utunkat, hanem a sziklákra festett mosolygó szmájlik is; apróság, de ezektől érzed a szokásosnál is jobban magad. A pályán rengeteg önkéntes, akik nem az árnyékban üldögélnek, hanem figyelnek, és már messziről sípszóval jelzik, ha le kell térni az útról vagy veszélyes pályaszakasz következik. Meg persze hegyimentők és fotósok, ahogy kell. Az erdei utakon konténerek vannak elhelyezve, ezért – vagy mert környezettudatosabb emberek élnek itt..? - a természetben itt észrevehetően kevesebb a szemét, mint Románia más kirándulóhelyein.
Az útvonal a tavalyi volt, jó kis mászások és vidám lefelék, tűző nap… a célba érve szembesültünk vele, hogy míg mi csak 2 órát harcoltunk a hőséggel, a szervezők leégett orral, megpirult vállal dacoltak az aszfalt forróságával a rajt-cél területen már másfél napja…
Soma 1:49 alatt ért célba, ezzel kategória 4. helyet ért el, ami nagyon jó, mert erős volt a mezőny, mégis bosszantotta, mert egy defekt miatt perceket veszített, a harmadik helyezett pedig csak 2 perccel előtte ért be, e malőr miatt csúszott le a dobogóról… a két Esztere persze nagyon büszke rá :) Én 2:20 alatt teljesítettem a távot, ezzel sikerült tartani a Soma+fél óra teljesítményt :D Előttem két huszonéves lányka ért be, így összetett 3. és kategória 1. lettem.
A díjkiosztás után Szent István-torony, majd rengeteg sütivel kárpótoltuk magunkat az energiaveszteségért a Millenium cukrászdában. Este séta a kivilágított belvárosban.
Másnap felmásztunk a Kereszt-hegyre, ahol a kolostor melletti ortodox templomban épp misét celebráltak. A hegyoldalból pazar kilátás nyílik Nagybányára; csináltunk néhány fényképet, majd bepakoltunk a kocsiba és elindultunk Máramarossziget felé. Szigeten megnéztük a börtönmúzeumot a kommunista diktatúráról és áldozatairól, mely a világ első börtönmúzeuma volt. (Hasonló a budapesti Terror Házához.)
Utunk következő állomása Szaplonca, a vidám temető volt. Itt a sírok színesek és tréfás versikék díszítik őket – sajnos románul, így nem tudtuk elolvasni őket, de a román látogatók hatalmasakat nevettek, így a székely góbéságokhoz hasonló verseket itthon olvastam el, interneten egy részük elérhető magyar fordításban is. Még a temetőkert közepén álló, felújítás alatt lévő templom is színes. Szaploncán még megvacsoráztunk, majd nekivágtunk az előttünk álló 3 órás autóútnak. A Volvo és a Thule ismét bizonyították, hogy nem csináltunk rossz vásárt velük :)
Késő este fáradtan, de nagyon vidáman értünk haza, még az sem zavart bennünket, hogy reggel a festés utáni takarítás vár ránk.
Mivel jövőre nem kell majd lakást festeni, ha lehet, a MTB maraton apropóján még több időt fogunk Nagybányán tölteni.
Eszter


Kapcsolódó fórum
Kapcsolódó linkek