Események
Legfrissebb hírek
2014. május 20.
Facebook elérhetőség!
2012. február 20.
Köszönjük!
2011. május 22.
Vasúton,vasaddal,vízhez...
2011. február 5.
2011
Legfrissebb cikkek
2017. október 14.
Galya 50
2017. szeptember 1.
Transilvania Bike Trails
2017. július 31.
Casoaia Bike Run&Fun
2017. július 6.
MTB Maraton Baia Mare
Dumravita MTB Race Days
2016. augusztus 30.
Valamelyik román versenyen kaptunk a szélvédőre egy kis reklámanyagot a temesvári versenyekről, országúti, monti, gyerekverseny, van itt minden.
Ki is néztem az augusztus 28-ai maratonjukat, ami 55 km-re volt meghirdetve, mondván addigra csak felszívjuk magunkat.
Közeledett a verseny napja, nevezés, szállásfoglalás mizéria, ami ebben az évben néha elég káoszos volt. Megnéztem a kiírást, csak 200m szint… na neeeee… Érdemes egyáltalán elmenni? Ennyit itthon is össze lehet hozni. Eszter szigorúra fogta a dolgot, így menés lett. Szállást Valitól (temesi versenytárs) érdeklődtünk, erre meghívott magukhoz, amit nem utasítottunk vissza.
Az ilyen távolabbi kiruccanásokat összekötjük egy kis turistáskodással is, Temesváron még nem voltunk, így a szombat ezzel telt. Odafele megnéztük az Arany János múzeumot Szalontán-csak ajánlani tudom mindenkinek-délután meg Temesvár óvárosi részében bolyongtunk egy kicsit.
Nagy szomorúságomra a vízi erőművet nem tudtuk belülről felderíteni, Eszter ezt mondjuk nem érezte veszteségnek :) .
Reggel irány Dumbravita ( ez olyan, mint Debi mellet Józsa), sportcsarnok mellett rajtterület.
A nevezés, technikai eligazítás, rajthoz szólítás, rajt, mind gyorsan, gördülékenyen ment, no mondjuk nem volt valami nagy a kompánia.
Gyors versenyre számoltunk, és nem is lett máshogy. Rajt utáni erdős rész tisztára mint itthon a pallagi erdő, utána viszont végig nyalogatott minket a nap melege. Erdőben még némi „tülekedés”, utána viszont kiérve a széles sík utakra ereszd el a hajam stílusban elszabadultak az emberek és mindenki úgy hajtott mintha egy csapat éhes oroszlán üldözne minket. Itt tapasztaltam meg, hogy néha van értelme a könyöklőnek is a montin, ugyanis egy erős 30-as tempóval zúgott el mellettem a kollega ráhasalva a keróra. Ekkor láttam utoljára, no meg a díjátadáson! A terep nagy része szántóföldek között kacskaringózott, egykét autópálya híd, és víztározó nyújtott némi felüdülést.
Szét is rázott rendesen. Az 5. km körül megelőzött két srác, rájuk álltam, megelőztünk még egy embert, felszedtük, majd még egyet,majd… és ez így ment, végül már 6 an mentünk egymást váltva elég országútis tempóban. 20. km után kihullottam a csapatból, hiába, nem ment, ehhez nem edzettem eleget mostanában, no meg nem is 2 km volt még hátra. Ráálltam az én kis tempómra és a légzésemre, pulzusomra figyelve mentem nyugisan tovább. Elmaradt a hányinger is :). Az 50. km körül(ugyanaz volt a ki és bevezetés a pályában) már szembe is jöttek sporttársak, akik eltévedtek. Én még láttam szalagot, kifújt nyilat, tudtam, hogy jó az irány, így mentünk tovább együtt. Nem sokáig..500-700m múlva elfogyott az út. Fasza. Káromkodás, ki-ki a maga nyelvén, visszatekerés az előző elágazásig, semmi jel, mindegy nézzük meg, egyik srác meg ment még visszább. Persze ez sem volt nyerő, újabb szózatok, tanácstalanság, meguntam visszamentem addig ameddig „jó” volt az út és megtaláltam a benézett jobb kanyar halvány jelzését a fűre kifújva. Na végre! Tekertem tovább, bár egy idő múlva megint ismeretlen lett a táj, de már nagyjából tudtam hol vagyok, merre van a sportcsarnok. Meg is lett a kezdeti erdőbe bevezető kis út, onnan meg már egyértelmű volt a célig.
Beérve mindenki arról panaszkodott, hogy az utolsó pár kilométereken merre bolyongott, tán nem is volt olyan, aki nem tévedt el. Szegény másik magyar sporttárs pl. teljesen a másik irányból jött be, így csúszott le a 3. helyre.
Eszter egy 5 percen belül meg is jött, egész hölgykoszorút húzott magával, de ő haladt az élen, és első lett! Én meg az ez évi szokásos 4., 5. helyből az utóbbit hoztam ki magamból, ami köszönhető a mostani silányabb tekeréseimnek. Edzőt cserélek! :)
Jajjj és majd elfelejtettem: végre a nőket is nézik errefele valamire! Velük kezdték az eredményhirdetést, és mindegyikőjük kapott egy hatalmas nagy virágcsokrot. :)
A másik pozitív, jópofa, és semmibe sem kerülő dolog: a végén az összes díjazott összeállt egy csoportképhez.
Nagy piros pont a szervezőknek!
Soma

Kapcsolódó fórum
Kapcsolódó linkek