Események
Legfrissebb hírek
2014. május 20.
Facebook elérhetőség!
2012. február 20.
Köszönjük!
2011. május 22.
Vasúton,vasaddal,vízhez...
2011. február 5.
2011
Legfrissebb cikkek
2017. október 14.
Galya 50
2017. szeptember 1.
Transilvania Bike Trails
2017. július 31.
Casoaia Bike Run&Fun
2017. július 6.
MTB Maraton Baia Mare
Drumul Regelui Maraton
2017. május 26.
Ezt a versenyt is, mint sok mást Eszter nézte ki, valahogy jó szimata van ezekhez (de van facebookja is :) )
Szállást a környéken nem nagyon találtunk, így a Déva melletti  Csernakeresztúron a Diana panzióban foglaltunk egy magyar családnál. Csak ajánlani tudjuk!
Dévából és a környékből a péntek délutáni indulás miatt nem sokat láttunk, de megbeszéltük, hogy még visszatérünk turistáskodni.
Másnap jó korán útra keltünk, így tényleg elsőnek érkeztünk meg Marospetresbe, volt időnk mindenre, nem kellett semmit elkapkodni. Egész úton odafele sütött a nap, ami annyiban volt lényeges, hogy legalább 15 mm esőt mondtak aznapra.
Amire beneveztünk, elkezdtük a kerókat beállítani, meg is jött az eső.
Na, ki hogy öltözik, mit vesz fel… ment az agyalás. Elmentem „bemelegíteni” , és meg is született a döntés, esőkabát marad, alatta meg rövid ujjú.  Előttünk elrajtolt az elit, mindössze 4 fővel, majd jöttünk mi, addigra rendesen esett.

A pályát nem ítéltük vészesnek, egy hurok alakú, 43 km hosszú, és mindössze 700 m szint. Józsi a szintidőt kicsit sokallta, nem akarta megérteni ,miért kell erre hat és fél óra… Megtudta :)
Röviden a pálya:
- első 11 km aszfalt
- 11-15ig dózerút komoly emelkedő nélkül
- 15-21ig mászás a gerincre
- 21-29ig gerinctúra
- 29-34ig lejtő
- 34től aszfalt a célig.
Így már látszik, hogy a 700m szint majd 20 km alatt jött össze, és így a pálya is egész más arcát mutatta.
Én az élboly végén úsztam az aszfalton, 30-35 km-es tempóval, hát nem volt piskóta. A dózerúton már bomlott a mezőny, a hegyek elejére meg már kis bolyokban mentünk. Az eső folyamatosan esett, ami valahol azért nem volt hátrány, mert legalább nem ragadt a sár, hanem folyt   :) .

A gerinc előtt volt egy olyan siratófal, azt néztem ebben az időben egyáltalán fel lehet e rajta mászni, úgy, hogy nem négykézláb megyek. Sikerült, majd jött a hullámvasút, fel az egyik csúcsra, majd le, fel- le, fel-le. Vagy 30 púpot megmászva, mert felfele toltuk, lefele csúsztunk. Volt egy szakasz, a rendezői terepjáró ott ordított mögöttünk, összenéztünk és tudtam, hogy ők sem akarják elengedni, ne vágja előttünk össze még jobban a sáros utat. Talált másikat. A gerincen, már amikor lehetett látni a ködtől, párától, csodálatos táj tárult elénk, nemhiába volt ez a román király vadászmezeje.  Kicsit félelmetes volt a néhol sípálya meredekség az ösvényszerű út mellett, észnél kellett lenni, nehogy lecsússzunk. A lejtők többsége egy száraz időben eléggé száguldós lett volna, így viszont a féket nem győztem húzni, hogy ne csússzak már gyorsabban lefele a sárban!  A végére egy szatmárnémeti sráccal maradtunk ketten, a többiek leszakadoztak. A betonra kiérve megint nyomtuk a harmincas tempót, befogtunk még egy srácot is. Beérve tudtam, hogy jó helyen vagyok, már csak Eszter és Józsi érjen be épségben! Befutott Simona, Eszter „ellenfele/barátnője”, tudtam, lassan jön Eszter is. Beért, elmondta, hogy a hegyen esett egyet-kettőt, a váltó beváltott a nagytányér fölé, a láncot csak a segítségére megálló fiúkkal tudták kiszedni. Kiderült az egyik eséstől elhajlott a váltópapucs, ez okozta a galibát. Bosszantotta, hogy amíg szereltek, sok ellenfele elhúzott és később őket megint le kellett küzdeni, de sikerült :) .

Megtisztultunk, és vártuk Józsit, aki be is futott simán szintidőn belül, de már nem kérdezte, hogy miért kell a 6,5 óra szintidő. Eszter 2. lett, ugyanazok a csajok álltak a dobogón, akik Kolozsváron, én meg 3.
Elégedettek voltunk, jövőre beírjuk a naptárba szintén, hátha nem esik.
Ui: Marospetresen dolgozik  Románia legdögösebb polgármesternője, Irina Onescu ;)

Soma

Kapcsolódó fórum
Kapcsolódó linkek